Chantra történelme

A Chantra kontinens rövid történelmi összefoglalása
1. Az írt történelem kezdete - 7 BD (before Dulan)
2. A titkos összeesküvés - 1 BD
3. Ugdrasil születése - 498 Dulan
4. Zian születése - 500 Dulan
5. Ugdrasil és Zian találkozása - 507 Dulan
6. Cyripus feléledése - 515 Dulan
7. Gracia visszatérése - 515 Dulan
8. Dikain az északi vidékre vándorol - 516 Dulan
9. Zian, Ugdrasil és az Archonok - 517 Dulan
10. Ugdrasil, a hatalmas - 518 Dulan
11. Gracia és Cyripus - 519 Dulan
12. Ugdrasil megszakítja a kapcsolatait az emberekkel - 520 Dulan
13. Zian megszerzi Brumhartot - 520 Dulan
14. Cyripus halála - 521 Dulan
15. A száz napos háború kezdete - 522 Dulan
16. A száznapos háború vége - 523 Dulan
17. A háború után - 524 Dulan

1. Az írt történelem kezdete - 7 BD (before Dulan)


Réges rég, mikor az Elementálok megtöltötték Chantra igaz, õsi köveit, létrehoztak egy földet varázslattal és talányokkal, melyrõl legendákat suttogtak az egész világon.
A legmegnyerõbb történet az öt drágakõrõl - Archonok- szólt, kiknek elképzelhetetlen hatalmuk volt. Rengeteg kalandvágyó érkezett messze földekrõl kutatni, magukénak tudni ezt a hatalmas erõt - emberek és orkok a nyugati kontinensrõl. Bár tudták, új földön járnak, fajtáik gyûlöletét magukkal hozták.
Két hõs tûnt fel Chantrában 7 BD körül - az ember harcos Nathan és az ork varázsló Walcure. Mindketten külön úton az Archonok felé. Útjuk azonban találkozott Windrill forró sivatagában, mikor õsi romokat kutattak. Ösztönös gyûlöletük elragadta õket, s heves küzdelembe kezdtek, varázslat az erõ s acél ellen, végtelen órákig csatázva. De erejük egyezett, s végül a kimerültségtõl összeestek. Ráébredtek, mindketten igazi harcosok, tisztelettel tekintve a másikra, megosztották vizüket, s barátságot kötöttek.

Együtt folytatták küldetésüket az Archonok felé, végül meglelték az öreg romokat. Az õsi város rendezetlen kövei és széttört útjai nem voltak teljesen elhagyatottak. A sors még egy utolsó próbára tette õket. Ahogy felfedezték a város maradványait, egy nagy teremre bukkantak. Beljebb barangolva egy gazdagon díszített trónt láttak, tele harcosok csatáinak faragásaival. Ahogy ott bámultak, egy férfi lépett a trón elé. Ruházata illett a faragásokhoz, s felemelt egy fenyegetõ kardot. Ez Salamander volt, az utolsó igazi védõje ennek az egykoron csodálatos városnak. Az õsök hagyták hátra õt, hogy védje a kincseiket idõtlen idõkig. Heves támadásba csapott. A két hõsnek legerõsebb képességei kellettek, hogy legyõzzék a nagy Salamandert.
Ahogy az erõs harcos elbukott, egy hatalmas ajtó a terem hátsó részében kifordult, felfedve két hihetetlen fegyvert. Mindkettõ egy Archont hordozott, felruházva az õsi Elementálok erejével. A kard a tûz Archont, a bot a föld Archont foglalta magában. Elõreléptek, se elvettek egyet - Nathan a kardot, Walcure a botot választotta.

Kaland juk véget ért, tudták, vissza kell térniük embereikhez. Mikor a két harcos testvérnek elváltak útjai, a Salamandertõl szerzett gyûrût kettétörték, hogy mindig emlékezzenek közös útjukra és az õ szövetségükre. Nathan népszerû lett, mint az igazságos harcos, és építtetett egy hatalmas kastélyt Chantrában, mit Manasnak neveztek.
Walcure pedig a leghatalmasabb Ork varázsló lett az Ork történelemben. Számtalan mesét regéltek tetteikrõl generációkon át, és tovább, még fegyvereik is megkapták saját neveiket. Nathan kardja lett Brumhart, Walcure botja pedig Gaiahon. De életük legfontosabb eseménye hat évvel késõbb következett be.

2. A titkos összeesküvés - 1 BD

Egy éjszakán hat évvel késõbb, Nathan és Walcure egy panaszos hangra riadt fel - egy jajgató sírásra, amit csak õk hallottak. Úgy tûnt, fegyvereikbõl jön. Zavarukban mindketten Serendbe vándoroltak, hogy beszéljenek Graciával, egy bölcs holdtünde íjásszal. Egyszerre érkeztek, és Gracia tudta, miért jöttek. Az õ íja, Evengarda , mely két Archont tartalmazott, szintén sírt. Elmagyarázta nekik, hogy egy Cyripusnak nevezett varázsló megszerezte az utolsó Archont, és hívja a többi fegyvert - próbálja egyesíteni az Elementálokat egy emberbe. Próbál Archlorddá válni.
Mind az öt Archonnal, Cyripus majdnem teljesen sebezhetetlen lenne, és a három hõs tudta, hogy egy embert nem lehet megbízni ekkora hatalommal. Nathan, Walcure és Gracia összefogtak, hogy legyõzzék Cyripust. Végre megtalálták, és a csata elkezdõdött, ugyanabban a sivatagban, ahol Walcure és Nathan megtalálták Archonjaikat. Mindhárman fáradhatatlanul küzdöttek, végül Gracia íja terítette le Cyripust. Ez a tett mély sebet okozott neki egy varázslatból, de a három hõs diadalt aratott. Nem mutattak tiszteletet a hatalomittas mágus iránt, otthagyták holttestét a romokban, mellkasában Gracia nyílvesszõjével. Félve az õt Archon egyesülésétõl, a hõsök elhatározták, hogy elrejtik Cyripus Archonját. Akkortájt épült egy Dulannak nevezett város - közepén egy erõs várral. Együtt elásták az Archont a kastély alapköve alá, és varázslattal pecsételték.
Nyughel yének titka, sosem fedõdött fel, de Nathan érezte az Archon hatalmas erejét, és óvatossá vált a Brumhartban lévõ erõvel. Felkérte a Noumot, hogy készítsen egy mágikus hüvelyt, mely lepecsételi a kard erelyét, ameddig abban van. Attól fogva csak akkor húzta elõ fegyverét, ha elkerülhetetlen volt, és teljes óvatossággal kezelték a kardot generációk kezein keresztül.

3. Ugdrasil születése - 498 Dulan

Másik fontos szövetség jött létre emberek és orkok közt, évszázadokkal Nathan és Walcure halála után. Az ember Sylvia és az ork Urzark, két varázsló, kik egymásba szerettek, és együtt élték békés életüket egy kis faluban, Serendben. Volt egy fiuk, Ugdrasil, neve jelentése "Kelet Csillaga". Rettentõ okos fiú volt, és tehetséges a mágiában, de legtöbb chantrai lakó ellenszenvvel figyelte a fajok közti keveredést. Így az egyetlen, aki tudott Ugdrasilról az a család barátja, a nagy varázsló Kaliur volt. Õ Walcure testõre és a Gaiahon örököse volt.
A titkok azonban nem tartanak örökké, s mikor Ugdrasil 2 éves volt, egy lovagokból álló testület, egy varázslóval az élen, felfedezték. Megtámadták a családot. Sylvianak még volt ideje mágiával elbújtatni Ugdrasilt. Urzark Kaliurt hívta segítségül. De mire megérkezett, már mindkét szülõ halott volt. Megtalálta Ugdrasilt, és elvitte magával, mint tanoncot.

4. Zian születése - 500 Dulan

Mostanra Dulan lett az emberek legnagyobb városa Chantrában, és egyben a politikai események színhelye is. Manasi Leon volt leszármazottja és örököse a nagy harcos Nathannak. Viselte a Brumhartot, és így õ lett a beígért új hõs. Egy gyermekkori pajtása és harcos társa, Ernan szintén hasonlóan ambiciózus volt, de kevésbé becsületes. Fenyegetõnek látta Leont céljai megvalósításához, és sikereit a varázskardnak tulajdonította. Elhatározta, kilesi Leont, mikor lesz egyedül.
Ez hamarosan be is következett, tragikus körülmények közt. Leon felesége meghalt, miközben életet adott fiúknak, Ziannak, az utolsónak Leon családjából. Elvitte magával a bébit egy útra Taasi erdõkön keresztül, s Ernan ekkor csapott le rá.
Mikor Leon észrevette a veszélyt, elrejtette kisfiát egy kosárban egy bokor alá, s szembeszállt az árulóval. Nem élte túl a harcot. Ernont nem érdekelte a gyerek. Felvette a Brumhartot és elhagyta az erdõt.
Meglepetésére , a mágikus pecsét még azt sem engedte meg neki, hogy elõhúzza a kardot, hiszen nem volt Nathan leszármazottja. Kétségbeesésében elvándorolt a Noum mély barlangjaiba, ahol a hüvely készült, de megtagadták a feltörését. Mérgében Ernan a Brumhartot egy lávától izzó folyóba dobta.
Eközben a Taas erdõben egy Elajin szerzetes vándorolt. Gyermeksírásra lett figyelmes, és felfedezte Ziant egy bokor alatt. A gyermek egy pecsétgyûrûvel játszott, melyen a Manas család címere volt. A szerzetes, Kenneth, tudta, milyen veszélyes Dulan, elképzelte a gyermek jövõjét. Hazavitte Ziant a kolostorba. Ott nõtt fel, fegyelmet és harcmûvészetet tanulva.

5. Ugdrasil és Zian találkozása - 507 Dulan

Mikor a gyermekek 7 és 9 évesek voltak, a körülüttök lévõ világ zavarossá vált. Chantra keleti fele, ahol az orkok éltek fõleg, állandó háborúban voltak, mert a klánok uralomért harcoltak egymással. Már a nagy varázsló Kaliur sem maradt ott. Fogta a tanítványait és tanoncait, és a senki földjére vándorolt, egy kietlen sivatagba Chantra közepén. Az Elajin szerzetesek szintén elmenekültek Chantra nyugati felébõl, ahol az emberek hadai harcoltak fennhatóságért. A hatalom utáni vágy mindenkit megfertõzött, és a menekültek Windrillben találkoztak - egy õsi sivatagos területen. De a menekültek közt is a vérbosszú kitört, még a gyermekek közt is.
Ott a sivatagban, Elka közelében, Zian és Ugdrasil összetalálkozott, mikor mindketten vízért lettek küldve saját táborukból. Mikor meglátták egymást, rögtön támadtak, - Ugdrasil a fiatal mágiájával, és Zian az új harci képességeivel. Belezuhantak a folyóba. Küzdöttek az árral, így az ösztöneik is alább hagytak. Segítették egymást a rohanó folyóban. Végül Zian kihúzta Ugdrasilt, s barátságuk is megszületett. Titokban játszottak együtt, miközben táboraik egyre közelebb kerültek egymáshoz.
De õk voltak az egyetlen ember és ork, akik elfeledték a régi gyûlöletet. A senki földje is hamarosan faji háború helyszíne lett, és így már Chantra semelyik része sem volt biztonságos. Ugdrasil és Zian fej fej mellett harcoltak, hogy életben maradjanak ebben a vérszomjas világban. Ez az idõszak mély nyomokat szántott mindkét fiú lelkébe. Közös volt a béke utáni vágyuk, de megvolt a saját külön filozófiájuk ennek elérésérõl. Zian biztos volt benne, hogy a konfliktusokat csak kölcsönös egyetértésben lehet áthidalni. Ugdrasil szerint csak egy legyõzhetetlen sereg képes békét teremteni és fenntartani. Mikor látták mindkét oldalon a bátor harcosokat elhullani, tudták, egyszer köztük is kitörhet a viszály.

6. Cyripus feléledése - 515 Dulan

Ez évben Zian 15 lett, s egy csavar lépett fel az emberek háborújában. II: Ladeus király, Dulan uralkodója, elvesztette királynõjét s vele az akaratát élni és harcolni. Az udvar nemesei gondterheltek lettek, és elbátortalanították a királyt, hogy ne menjen személyesen a harcmezõre a háború folyamatai miatt. Egy csapat tanácsadót vitt magával, mikor utazott. Ernan is köztük volt, a kegyetlen harcos, aki becsapta Zian apját. Feltornászta magát a ranglétrán, s most egy nagy hadsereg élén, nagy befolyással állt a király mellett.

Ahogy a csapat Windrill felé menetelt, Elka közelében megálltak a folyónál pihentetni lovaikat. Ernan mindig élvezte az öreg romok felkutatását, s míg a király pihent, talált magának szórakozást. Ahogy a mély, betört falak és utak közt sétált, egy csontvázon lépett keresztül - ami nem volt egy ritka látvány háború közben. De ez a csontváz mágus palástot viselt, olyat, mi már századok óta nem volt látható. Két tökéletes nyílvesszõ még mindig kiállt a mellkasából. Drágának tûntek, s Eran akarta õket. Kihúzta a vesszõket. Ernan hirtelen áramütést érzett a kezein keresztül egészen a szívéig. Összeesett eszméletlenül.
Mikor kinyitotta szemeit, már nem ugyanaz az ember volt. Ernan Cyripus holttestét találta meg - de a mágus lelke nem volt halott. Ragaszkodott a kövekhez, homokhoz, nem távozott el. Így Cyripus lelke elfoglalta Ernan testét. Még gyenge volt - erõs mágiája még nem tér vissza egy ideig. De megértette, hogy tudja Ernant és a bizalmas király melletti helyét használni, hogy még nagyobb erõt szerezhessen, ami még többeket vezethet.
Cyripus Ernan helyét használva megfertõzte a királyt saját napirendjével és céljaival. Attól a naptól kezdve, a háború fõ célja az ellenség kipusztítása lett, egy õsi kincs felkutatásáért. A király még saját emberei ellen is fordult, kényszerítve õket õsi relikviák kutatására, s családi örökségekrõl való lemondásra. A király fia, Cerion herceg, az emberekkel együtt aggódott apja viselkedése miatt. Nem vették észre, hogy egy õsi szörnyeteg manipulálja õt...

7. Gracia visszatérése - 515 Dulan

Emberek és orkok rövid életûek voltak a holdtündékhez képest. Az õsi hõsnõ, Gracia még mindig élt, Nathan és Walcure halála után, de visszavonult a kaotikus világból, és békében élt Koboltnál. Cyripussal való küzdelme keserû sebet hagyott benne; majdnem gyógyulva, de még mindig egy zord emlékeztetõje a csatának. Mágiájának kis darabja még mindig ott éktelenkedett Gracia csontjaiban, s azon a napon, mikor feléledt, mágiája vele ébredt. Gracia érezte a perzselõ fájdalmat, s tudta, Cyripus újra él, és erõt gyûjt. Gracia megtett mindent, hogy leküzdje a fájdalmat, és mindent, amire utalt. Olyan sokáig a világ zajától távol, nem akart újra visszatérni.
De egy napon, mikor távol volt a kis Kobolt falutól pár órára, megjelent a dulani sereg - õsi relikviákat kutatva. Elpusztították a falut, és a barátait. Mikor Gracia visszatért, s látta mi történt, rájött, hogy nem tud tovább bujdokolni, s visszatér a világba. A zûrzavar elért már minden kis falut a világban. Tudta, hogy Cyripus újraépíti az erejét, még mindig az Archonok után kutatva - tudta, neki kell elõbb megszereznie õket. Az egész világ veszélyben volt, de Gráciának ez csak személyes csata volt. Bármire képes lett volna õsi ellenségének minden nyomának eltûntetésére.

8. Dikain az északi vidékre vándorol - 516 Dulan

Mikor Cyripus emberei nem találták meg az Archonokat Gracia falujában, úgy gondolta, a tünde máshova rejtette õket. A legbiztosabb hely, amit ismert az a serendi fõtemplom volt, ezért errefelé vette az irányt. A legmagasabb szintû szerzetes, Dikain védte a templomot. Egyedül is hatalmas erõt képviselt, de az embereivel együtt sebezhetetlen volt. Cyripus tudta, hogy belülrõl kell Dikaint elpusztítania, hogy reménykedhessen az Archonok megkaparintásában.
E gy nap a dulani sereg megjelent a templomnál, és az embereknek egy köpeny maradékát mutogatták, amit Dikain viselt. Azt mondták, hogy egy csapat orknál találták, akik egy nagyobb sereghez próbáltak csatlakozni. Egy részletes védelmi térképet is találtak náluk, Serendrõl. Híresztelték, hogy Dikain elárulta az embereit az orkoknak sok pénzért. És ez a bizonyíték.
Dikain elõjött, és bizonygatta, hogy ártatlan, de a serendi emberekben túl sok volt már a feszültség. Összefogva a dulani sereggel Dikain ellen fordultak, s kiûzték egy hegyfokra a folyó mellé. Dikain elugrott a párkányról, s a testét sosem látták többé.
Cyripus rémülten hallotta embereitõl, hogy Dikain magával vitte a szél Archont, mikor lezuhant. Serend elveszítette védelmezõjét, s a dulani sereg lerombolta azt még több Archon reményében, de egyet sem találtak.
Ez az esemény egy fordulópont volt Cerion herceg életében. Tudta, hogy apja nem hazudna dolgokról, csak azért, hogy egy tiszteletreméltó szerzetest legyõzzön. Ezért nem lehet többé igaz vezetõje a dulani seregnek. A herceg magához rendelte a hû seregeket, és a dulani had ellen küldte õket. Cerion embereit Királyi Testületnek nevezték, és az emberek szemében hõsök voltak.
Amit persze senki sem tudott, hogy Dikain túlélte az esést, s lassan az északi vidékekre vándorolt, kabátja alatt a szél Archonnal...

9. Zian, Ugdrasil és az Archonok - 517 Dulan

Mostanra, Zian és Ugdrasil már tiszteletre tettek szert. Ziant mint kitûnõ fiatal harcost emlegették. Ugdrasilt azonban nem ismerték el se orkok, sem emberek, mivel félvér volt, habár mágikus tehetsége kétségbevonhatatlan volt.
A két barát évente egyszer találkozott, hogy kalandozzanak kicsit. Mindig Kuskutban találkoztak, az öreg mágia otthonában, próféciák házában. Most is ott találkoztak, de a béke már nem volt jelen. Cyripus és Cerion herceg seregei egyszerre érkeztek ide, hogy beszélhessenek a híres mágussal. A találkozásnak vérontás lett a vége, és az öreg mágus középre rekedt. Otthona hamar tûzre kapott a sok varázslattól, s mikor Zian és Ugdrasil odaértek, a mágus éppen varázstekercseit próbálta mentegetni, miközben kardok és lángok csattogtak körülötte.
Zian és Ugdrasil bekapcsolódtak a küzdelembe. Ugdrasil varázslattal állt ellen a lángoknak, Zian pedig megvédte az öregembert, de már késõ volt - a legtöbb prófécia megsemmisült. Mikor Cerion és Cyripus is rájöttek erre, visszarendelték embereiket. Azt hitték, az öreg a tekercsei nélkül semmire sem képes, ezért nem volt már miért harcolni.
Zian és Ugdrasil maradtak segíteni, de már nem sok mindent tehettek. A varázsló leült romos háza közepére és körbenézett. Elmesélte nekik az Archonok és az Elementálok történetét. Aztán közelebb hajolt a fiatalokhoz: "Ma mindketten nagy erényt mutattatok," mondta. "És mindketten felnõttök és nagy hatalomra tesztek szert. De egyikõtök - egyikõtök sötét utat fog választani."
Eljött az idõ a visszatérésre, s a két fiatal az öreg szavain törte a fejét. Mikor Ugdrasil hazaért találkozott Kaliurral, aki sötéten nézett rá. Valami nincs rendben, szólalt meg, s egy hosszú küldetésre készült. Ugdrasilt akarta hátrahagyni, mint örököst. A félvér ork lehetne a Gaiahon ura - Walcure örököse...

10. Ugdrasil, a hatalmas - 518 Dulan

Ugdrasil nem teketóriázott használni új erejét, melyet Kaliurtól kapott. Célul tûzte ki a szétesett ork klánok újraegyesítését egy nemzetté - egy békés nemzetté. De ez nem volt egyszerû. Városépítésbe kezdett, melynek neve Trilgard lett. Hatalmas vár lett, s Ugdrasil ezt használta erõforrásaként. A régi utakat elvetve, meggyõzni és befolyásolni próbálta az orkjait. De az öt ork klán vezérei erõsen ellenálltak neki. Nem akartak egy félvért követni.
De a fiatalabb generációk már belefáradtak az örökös csatákba, s Ugdrasilban egy lehetséges vezetõt láttak. Egy Lamunesil nevû ork nagy csodálója és barátja lett Ugdrasilnak, ahogy a régi módszerek ellen fordult. Õ is Kaliur egyik tanítványa volt, és testvérként nõttek fel. Lumanesil segített a politikai nézetek átformálásában, hogy azok Ugdrasil masszív változásait is elfogadják, s egy év múlva sikert is aratott. Vezére lett egy egységes ork nemzetnek, és békét kötött minden más fajjal. Attól fogva számítja az ork történelem a trilgardi idõket, mint az emberek a dulanit.
Ugdrasiulban fel sem merült, hogy netalántán rálépett volna a sötét útra, ahogy az öreg jósolta.

11. Gracia és Cyripus - 519 Dulan

Cyripus tudta, Gracia még él. Tudta, hogy utána fog jönni, íjában, Evengardaban egy Archonnal. Így nem dúlta fel tovább területeit, inkább egy csapdát állított neki.
Mikor Gracia látta az egyértelmû nyomokat, tudta hogy ez túl könnyû, egy csapda, mégis továbbment. Nem félt ellenségétõl. Cyripus emberei elkapták, mikor egy sötét erdõn haladt át. Engedte, hadd vegyék el az íját, s bebörtönözték a vámpírok föld alatti falujában. Itt Ignatia, a halottak úrnõje uralkodott. Kezdettõl fogva Cyripus szövetségese volt.
Cyripus nem mert szemtõl szembe állni Graciával. Még mindig retteget elementális erejétõl. Csak egy mágikus tükrön keresztül beszélt vele, faggatta a többi Archon hollétérõl. Gracia kihasználta ezt az idõt Cyripus feltérképezésére. Tudta, hogy a világ sokat változott 500 év alatt.
A faggatás alatt semmit sem adott ki, de Cyripusról megtudta, hogy hatalma van az emberek fölött. Hallotta Dikain történetét szél Archonjával, hogy Brumhartot egy lávamedencébe hajították, és hogy az orkok vezére viseli Gaiahont, a föld Archont. Most már biztos volt benne, hogy a Dulan alapkövébe ásott Archonról senki sem tud. Mikor Gracia úgy érezte, eleget tud már, elhatározta, ideje menni. Nem törõdött a halottak úrnõjének vendégszeretetével.
Gracia belsõ szellemét használva felszívta a tükör mágiáját. Ezzel az erõvel széttörte a tükröt, s egy robbanást idézett elõ, mely végigsöpört az úrnõ egész börtönén. A tükör másik felére is kiterjedt, megtizedelve Cyripus seregeit. Visszaszerezte Evengardat az õröktõl, s menekülni kezdett.
Próbált csendben kiosonni, de éppen fesztiváli idõk voltak, így az összes vámpír az utcákat rótta, s õsi rituálékon vettek részt. Gyorsan terjedtek a hírek szökésérõl, s osonása hamar futásba torkollt - egy hatalmas összecsapás kerekedett Gracia és Archonja kontra az egész halottak városa. Gracia gyõzött. A felszíni világba vezetõ híd is összeomlott, mikor Gracia átfutott rajta. Attól fogva a vámpírok elszigetelve éltek, és örökös gyûlölet született bennük az összes holdtünde felé.
Miközben Gracia és Cyripus harca kezdett újra lobbanni, Zian híres harcossá nõtte ki magát. Mikor csatlakozott a herceg Lovagi Testületéhez, a hírek messze-messze terjedtek.

12. Ugdrasil megszakítja a kapcsolatait az emberekkel - 520 Dulan

Ugdrasil fiatal és túl naiv volt, mikor békét kötött az emberekkel. Hamar rájött, hogy az õsi faji gyûlöletet nem lehet ilyen egyszerûen kiirtani, De nem adta fel. Aztán minden megváltozott.

Pár dulani katona ork területekre tévedt, õsi kincsek után kutatva, s miután megsemmisítettek egy falut, elkapták õket. Az ork fogvatartók megkérdezték Ugdrasilt, mi legyen a bûntetésük. Ugdrasil elrendelte, hogy nem eshet bántódásuk, míg kitalálja, hogy is hozhatna igazságot nemzetében. Az orkok nem értettek egyet vele, de engedelmeskedtek. A dulani katonák nem méltányolták a gesztust. Az elsõ adandó alaklommal fellázadtak és megölték õreiket, kirabolták testüket és elszöktek.

Ugdrasil látta túl optimista volt, fõleg mikor emberei bosszúért kiáltottak. Végül eldöntötte, emberek és orkok nem élhetnek békében. Parancsba adta, hogy minden ork területen lévõ embernek távoznia kell. Az orkok ezt engedélynek vették a területükön lévõ emberek legyilkolására, s az öldöklés három hónapig tartott. Késõbb, mint "Az utolsó menedék vadászata" vált ismerté. Attól a naptól kezdve, Ugdrasil megszüntetett minden kapcsolatot az emberekkel.

13. Zian megszerzi Brumhartot - 520 Dulan

Mikor Kenneth, a fogadott apa halálos ágyában feküdt, Zian megtudta, hogyan találták meg õt anno az erdõben - és a nála talált gyûrûnek a jelentését. A Manas család örököse volt, fontos dulani területekkel. De egy gyûrû nem volt elég, hogy bizonyíthassa történetét. Kenneth beszélt neki Brumhartról, és a mágikus pecsétrõl a kardhüvelyen, ami felismeri Nathan útódait.
Így Zian elindult felkutatni a kardot, nem csak az Archon hatalma miatt, hanem bizonyítéknak, hogy ki is õ valójában. A kutatás egészen a Noum földjéig vitte, a veszélyes földalatti vidékre. Természetesen elsõre észrevették, de nem ítélték neki az Archont próbatétel nélkül. Hat hónapig bolyongott a labirintusukban, tûzdémonokkal küzdve minden folyosón. Végül megtalálta a mély kamrát, ahova Brumhartot dobták. Ott szembe kellett néznie a legfélelmetesebb tûzzel- a Tûz sárkánnyal. Egyszerre küzdött az életéért és a családi jogaiért. Végül gyõzött, s mikor a sárkány halott teste lezuhant a mélybe, a Brumhart fellendült a szétcsapódó kövekkel együtt. Mikor Zian megérintette, érezte a kard hidegségét - könnyedén kivette a hüvelybõl, s a kard tökéletesen fénylett.
Megfordult , s látta hogy egy sereg Noum nézte végig a csatáját. Vezérük elõre lépett és ünnepélyesen megszólalt. " Egy feladat vár rád a világban. Egy feladat, ami az elementálok tiszta erejét kívánja." majd megfordult és nyitott egy utat Ziannak, amelyen könnyedén a felszínre jutott.
Eközben Gracia elhatározta, hogy megteszi a döntõ lépést. Elutazott egy sötét tünde kézmûveshez, aki ismerte az elementálok mély titkait. Speciális nyílvesszõket munkált neki - hatalmas erõvel, melyek képesek Cyripus romlott, bûnös lelkét is elpusztítani. Ezek a nyilak egy speciális hozzávalót igényeltek - a titkos élet esszencia, melyet Gracia magában hordozott hosszú életének évszázadaiban. Felkészült már az utolsó összecsapásra, így vagy úgy.

14. Cyripus halála - 521 Dulan

Cyripus is belevette magát az õsi elementálok tanulmányozásába. Sötét mágiáján keresztül rájött, hogy egy Archont pont a lábai alá temettek saját városában. Összeszedte embereit, és utasította a királyt, hogy dúlják fel Dualnt õsi kincset kutatva.
De Cyripus már túl sokat követelt a dulaniaktól. Ezt már nem állhatták, hogy egy gonosz király elpusztítsa a városukat. Harc tört ki, az emberek a herceg seregeitõl kértek segítséget, sürgetve õket, térjenek Dulanba.
Cyripus türelme egyre végesebb lett. Egy heves küzdelem közepén megölte II. Ladeus királyt, és felfedte igazi alakját, egy hatalmas, õsi mágusét. Félkézzel leterítette a Királyi Testület nagy részét, s már éppen a herceget vette célba, mikor Zian megérkezett.
Zian tudta, ki felelõs apja haláláért. Látta Ernant a sebesült herceg elõtt állni, készen a végsõ csapásra. Zian nem hezitált, Brumhart izzott a kezében. Harag, igazság és az elementálok ereje járta át Zian csapását, melyet Cyripusra mért. Az õsi mágus varázslatai sem voltak képesek megállni ezt a hatalmas erõt. Ernan teste nem állt sokáig, s Cyripus lelke ismét új test után nézett.
Egy közelben fekvõ dulani katonába költözött. Zian nem fogta fel mi történik, de mikor Gracia megérkezett, érezte Cyripus jelenlétét, és rálõtt nyílvesszõivel. Átlõtte a katona szívét, s bezárta Cyripus lelkét a halott testbe, kényszeríttette a világ örök elhagyására.
Haláláv al, úgy tûnt, véget ért az archonok kutatása. Cerion herceg átvette az uralmat, mint III. Ladeus. Zian megörökölte helyét a Manas kastélyban. Gracia elhagyta Dulant, tudva, hogy a város alatt fekvõ Archon titka biztonságban van. De a következõ csapás Dulanra már keleten gyülekezett.

15. A száz napos háború kezdete - 522 Dulan

Mostanra Ugdrasil már egyre mélyebbre haladt a sötét úton, mit a próféta jósolt. Csak a hatalmas erõt látta a béke forrásának, s a legsötétebb elementális varázslataival elkezdte felépíteni az Archlord hatalmas erejét.
Walcure õsi feljegyzéseit tanulmányozta, és megértette Cyripus lépéseit. Rájött a Dulan alatti Archon létezésére is, és Ugdrasil cselekedett. Az ork fennhatóságról beszélt Chantrában. Az idõsebb generációk egyetértettek vele, s támogatták, de a pár barátját aggasztották ellenséges viselkedése, fõleg tanácsadói, akik kezdettõl fogva vele voltak, például Lamunesil. Õ csapatokat vezetett, hogy újra létrehozza az ork - ember barátságot.
Ugdrasil ezt csak egy árulásnak látta ereje ellen, s továbblépett a sötét úton. Elfogatta és kivégeztette Lamunesilt, a legrégibb barátját és testvérét. Az öreg harcos orkok lelkesen teljesítették Ugdrasil kéréseit.
Mikor összes ellensége az ork nemzetben elpusztult, Ugdrasil Dulannak háborút küldött. Hatalmas sereget toborzott az emberi nemzetek ellen, pontosan az emberi fõváros kapui alatt.

16. A száznapos háború vége - 523 Dulan

A dulani haderõ Cyripus által megtizedelve állt elõ. Tudták, hogy a halál vár rájuk odakint. De a hõsök nagy tettei lelkesítették az embereket. Mikor az emberek egész Chantrában hallották, hogy Zian bajban van, mellészegõdtek a háborúban. Ez a bátorság rábírta a dulani polgárokat is, hogy fegyvert fogjanak, s az orkok ellen vonuljanak. A csata pontosan a dulani kapuk elõtt tört ki.

A pusztító háború közepén, Ugdrasil szemtõl szembe került régi harcos társával, Ziannal. Megálltak, és Zian elkezdett beszélni, ahogy régen is látta a megegyezést, most is törekedett rá. Ugdrasil csak nevetni tudott a naiv szavakon. Elmondta mi történt, míg erõ nélkül próbálta fenntartani a békét, és az ígéretét, hogy megszerzi az Archlord erejét.

Zian látta, hogy régi barátját vágya a hatalomra rossz irányba sodorta. Emlékezett a jóslatra, s most már tudta, hogy Ugdrasil lépett a sötét útra. Más dolgokra is emlékezett, amiket az öreg varázsló mondott - az Archonok ereje - és tudta, az õ kardja tartalmaz egyet. Õ felmérte saját erejét, hogy csak békére fordítja. Egy hatalmas elementális erõ áramlott ki belõle, és az orkok hordái, emberek elszánt seregei összeestek, túl gyengék voltak tovább küzdeni. Zian és Ugdrasil egyedül maradtak a harctéren egymással szemben.

Küzdelembe kezdtek, akárcsak õseik, Nathan és Walcure harcoltak majdnem halálig 500 évvel ezelõtt. Erejük egyenlített volt, kimerülten és sebekkel tele rogytak le. Ahogy ott feküdtek, Ugdrasil elragadta gyermekkori barátjától a Brumhartot. De túl gyenge volt a kardban rejlõ Archonhoz. Az elementálok sodró ereje megölte õt.

Mikor Zian feléledt, megsiratta harcostársát, s a száznapos háború véget ért. A Gaiahont III. Ladeus királynak adták, hogy biztonságban õrizze.

17. A háború után - 524 Dulan

Orkok és emberek visszatértek saját területeikre, de a béke nem jött el. Háborúk helyett az egész föld katasztrófákkal, sáskákkal, dögvésszel telt el. Mindenki csak a túlélésért küzdött. Zian tudta, az embereknek újabb hõsre van szükségük, ezért kutatni kezdte, mi okozza a katasztrófákat, segít a népeken, fajuktól függetlenül.
De egy harcos nem tud járványok ellen küzdeni karddal, s Zian hamar megbetegedett és meghalt. Annyiaknak segített, hogy nem csak az emberek gyászolták - sok ork és páran más fajokból és részvétet nyilvánítottak.
Zian nak nem volt családja, így III.Ladeus hamvasztást rendelt neki. Eldöntötték, hogy a Brumhartot is elássák a sírjába. Mikor azonban felemelte a kardot, észrevette, hogy az Archon hiányzik. Megnézte Gaiahont, és abban sem volt már benne. Senki sem tudta, ki vitte el õket. Az Archonok ismét újra eltûntek.
Gracia hallotta Zian halálát, s félt, hogy az Archonokat nem védi többé egy hõs sem. Már élete végén járt, de még képes volt belopózni Dulanba és mindhárom Archont elrejtette ott. Egy pillanatra négy Archont fogott együtt az ötbõl, de neki nem voltak céljai az Archlord hatalmával. Titkos helyre rejtette õket.
Tudta, hogy erejüket csak erõs, becsületes hõsök viselhetik, és most egy ilyen sem akadt. Még rosszabb, hogy híreket lehetett hallani egy sötét árnyról, ami az Anger tó felett mozgott, egy éjjelen, mikor a köd vastagon fedte a vidéket. Egy sötét sereg, szörnyû teremtményekkel, egy fekete vezérrel. Dikain volt az, a szél Archon hordozója. Félelmében rossz útra tért, és egy szörnyû sereget gyûjtött. Most már magának kereste az Archlord erejét, bármi áron, még ha a kontinens káoszba torkollik is.